A világ kollektív traumája: a Covid hatása a mentális jólétre

Az elmúlt – de korántsem lezárult – időszak minden kétséget kizáróan nyomot hagyott az emberekben. Azoknak, akik átestek a koronavíruson, a londoni Imperial College és a southamptoni egyetem közös kutatása szerint sokszor nem csak a fizikai tünetekkel kell megküzdeniük. A betegség, a hosszadalmas felépülés, az intenzív osztályra való bekerülés és a lélegeztetőgépek olyan mentális következményekkel járhatnak, ami hónapokig sakkban tartja a betegek idegrendszerét. De nem csak az egyéni poszt-traumatikus stressz ad okot aggodalomra, ha a munkavállalóid mentális egészségéről van szó.

A légszomj, mely egy igen gyakori tünete a vírusnak, egy olyan stresszhelyzet, ami könnyen traumává alakul. A kórházi dolgozóknak, a betegek hozzátartozóinak és azoknak, akik nagyon félnek attól, hogy elkapják a vírust pedig megbetegedniük sem kell a poszt-traumás stresszzavar kialakulásához. A pánik, a veszteség, a félelem, a gyász és a bizonytalanság által okozott lelki zavarok a teljes társadalomra kihatnak, a személyes kapcsolatok hiányával együtt pedig a 2020/2021-es év minden bizonnyal kollektív traumaként kerül majd be a történelemkönyvekbe.

„Több mint egy évvel a pandémia kitörése után már nem az a kérdés, hogy hogyan vagyunk. Hanem az, hogy mennyire vagyunk rosszu.l” – mondta dr. Juhos Andrea a HighVibes online eseményén, mely során a munkavállalók mentális jólétéről beszélgetett a szakértő, Lénárt Viktorral, Endrei-Kiss Judittal és Bánáti Annával.

A teljes beszélgetésről készült felvétel.

Andrea a világ minden táján elvégzett kutatásokra hivatkozva foglalta össze, hogy mik azok a tünetek, amik szinte minden populációra jellemzőek. A poszttraumás stressz, a félelem, a szorongás és az alvászavarok a leggyakoribbak, ráadásul minden vizsgált csoportra jellemzőek. A megkérdezettek körülbelül 30%-a szorong a jelen és a jövő miatt. „Mi lesz, ha elkapom a vírust? Meg tudom tartani az állásomat? Mi lesz a szüleimmel? Mikor lesz vége ennek az egésznek?”

Az agy nem felejt

Steven Taylor, a The Psychology of Pandemics szerzője és a British Columbia Egyetem pszichiátria professzora szerint „az emberek egy szerencsétlen kisebbsége, talán 10-15% -a számára az élet nem fog visszatérni a normális kerékvágásba”. Az ausztrál mentálhigiénés kutatószervezet, a Black Dog Institute szintén aggályokat vetett fel a „jelentős kisebbséggel kapcsolatban, akiket érinteni fog a hosszú távú szorongás problémája”. Az Egyesült Királyságban a vezető közegészségügyi szakemberek egy csoportja nemrégiben a British Medical Journal folyóiratban figyelmeztettek arra, hogy „a járvány mentális egészségügyi hatása valószínűleg sokkal tovább fog tartani, mint a fizikai”.

Az egyik ok, amiért a pszichológusok aggódnak a COVID-19 hosszú távú hatásai miatt az az, hogy a korábbi járványokból és az országos vészhelyzetekből származó információk nem túl biztatóak.

A 2003-as SARS globális járvány az öngyilkossági ráta 30% -os növekedését eredményezte a 65 év felettiek körében. A karanténhoz hasonló korlátozások, melyek a vírus terjedésének minimalizálásához szükségesek, poszttraumás stresszhez, depresszióhoz és álmatlansághoz vezettek. A munkahelyek elvesztése és a globális gazdasági visszaesés okozta pénzügyi problémák pedig a mentális egészség hosszú távú romlásával jártak.

Mi jön a Covid után?

Ami a COVID-19 járvánnyal kapcsolatos mentálhigiénés problémákat illeti, a pszichológusok úgy vélik, hogy az obszesszív-kompulzív zavar (OCD) lehet a leggyakoribb következmény.

A kényszerességre hajlamos emberek esetében a járvány felerősítheti vagy kiválthatja az OCD-t. Fotó: Unsplash

A szorongás sokszor vezet az OCD kialakulásához, mely a gének és a környezeti tényezők közötti kölcsönhatásból származik. "Azoknál az embereknél, akik genetikailag hajlamosak az OCD bizonyos formáira (azaz a megszállott rendrakásra és a tisztítási kényszerre), a Covid okozta stressz valószínűleg kiváltja vagy súlyosbítja a betegséget" – magyarázta Taylor. "A megfelelő kezelés nélkül sokaknál krónikussá válhat a rendellenesség.”

Yuko Nippoda, pszichoterapeuta és az Egyesült Királyság Pszichoterápiás Tanácsának szóvivője pedig kiemelte, hogy nem csak a már kialakul OCD, hanem az általános szorongás is egy nagyon fontos mentális egészségügyi kérdés, amelyre figyelni kell. "Sok ember szenved szorongástól a modern társadalmakban, de egy világjárvány fenyegetése tovább ronthatja a helyzetet. A szorongásra hajlamos emberek még a Covid után is aggódni fognak a lehetséges mutációk, mellékhatások és egy újabb járvány miatt.”

Az általános szorongás, a krónikus magány és a vírus-fóbia sok embert érinthet. Fotó: Pexels

A krónikus magány, amelyet a társadalmi elszigeteltség okoz, vagy az érzés, hogy „életünk értelmét veszti” a világjárvány idején, szintén komoly aggodalomra ad okot. Vannak, akik önkéntelenül is kevesebb kapcsolatot létesítenek a társadalmi távolságtartás korában, és kihívást jelenthet számukra ezeknek a kapcsolatoknak az újjáépítése. Mások szándékosan vonultak ki a külvilágból, hogy biztonságban legyenek, ők hajlamosak lehetnek ebben az állapotban maradni a járvány lecsengése után is.

Hol a segítség?

"A jó mentális egészség alapvető fontosságú az általános egészség és jólét szempontjából" – nyilatkozta Dr. Tedros Adhanom Ghebreyesus, az Egészségügyi Világszervezet igazgatója. „A COVID-19 éppen akkor lehetetleníti el az alapvető mentálhigiénés szolgáltatásokat szerte a világon, amikor a legnagyobb szükség lenne rájuk."

A WHO 130 ország adatait használta ahhoz az átfogó kutatáshoz, melyből kiderült, hogy a vizsgált országok 93%-ában nem működnek megfelelően – vagy egyáltalán nem működnek – a mentálhigiénés szolgáltatások a járvány kitörése óta.

Összefoglalva tehát: mindenki stresszel, az is, akinek látszólag nincs közvetlen oka erre, és nehezebben elérhetők az egészségügyi szolgáltatások, mint a pandémia előtt. Ráadásul hiába a szorongás, hiába tudjuk, hogy vannak olyan élethelyzetek, amiket nem tudunk megoldani egyedül, mégsem triviális, hogy szakemberhez forduljunk. Nagyobb szükségünk van egymásra, mint valaha, a céges mentálhigiénét is ideértve.

Fontos, hogy a HR vezetőkben tudatosuljon, hogy a mi munkavállalóinkról van szó. Vannak, akiket kiemelten sok stresszfaktor ér: akik elvesztették a munkahelyüket, ők a jövő dolgozói. A szülők, akik aggódnak a gyerekeik miatt, ott ülnek a monitor másik oldalán. Vezetőként nagyobb felelősségünk van most, mint valaha.

Források: www.bbc.com , medicalonline.hu , who.intsurvey

Ha szeretnél többet megtudni arról, hogyan segíthetsz munkavállalóid mentális egészségének megőrzésében, töltsd le tájékoztatónkat!