Így oldhatják meg az éhezést a csúnya zöldségek és gyümölcsök

A megtermelt ételek egyharmada a szemétben végzi, sokszor azért, mert egyszerűen nem szép. Ez a mennyiség elegendő lehetne arra, hogy 2 milliárd ember jóllakjon belőle. A National Geographic magazin, az étel jövője című rovatában a csúnya zöldségek és gyümölcsök szerepéről ír.

Számos kultúrában az élelmiszerpazarlás ellentmond a társadalmi normáknak. Hiszen világszerte 800 millió ember éhezik! Mégis annyi ételt dobunk ki - az ENSZ szerint évi 1,3 billió kilogrammot - amennyivel kétszer is jóllakathatnánk minden nélkülözőt. Mégis hová kerül ez a rengeteg étel? A fejlődő országokban jelentős része a betakarítás után veszik el, a megfelelő raktárhelyiségek, utak és tárolás hiánya miatt. Ehhez képest a fejlett országokban az ellátási láncon belül van a nagyobb probléma: a kiskereskedők túl sok készletet vesznek, vagy a végső fogyasztók elfelejtik, mi van a hűtőjükben, ameddig az meg nem romlik.

Az élelmiszerpazarlás nemcsak az éhezés, hanem a környezeti terhelés szempontjából is fontos téma. Olyan ételeket előállítani, amiket senki nem eszik meg, a víz, a műtrágya, a növényvédő szerek, a magvak és a termesztéshez szükséges földterület nem elhanyagolható mértékű pazarlását jelenti. A világszerte kidobott ételek előállítása során felhasznált vízmennyiség kiteszi a Volga éves vízhozamát. A kiskereskedők és a fogyasztók által az Egyesült Államokban évente kidobott 66,5 millió tonna élelmiszer termesztése pedig annyi kárt okoz a környezetben, mint a mexikói-öböl olajkatasztrófájának során elsüllyedt olajmennyiség 70-szerese. Ezek a számok így is döbbenetesek, és még nem számoltuk hozzájuk a farmok, halászhajók és vágóhidak veszteségeit. Ha az élelmiszerpazarlásra országként tekintenénk, a harmadik legnagyobb üvegházhatású gáz-termelője lenne, Kína és Amerika után.

Mindenkivel előfordul, hogy elfelejti felhasználni az ételeket, mielőtt megromlanának. Ez azonban összeadva nagy mennyiségű kidobott ételt jelent. Fotó: Pixabay.com

Az élelmiszerpazarlás tehát égető probléma. A teljes ellátási láncot érdemes górcső alá venni, ahogy ezt különböző szervezetek meg is teszik. Az amerikai iskolákban megfigyelték, hogy a gyerekek ebédük 40%-át kidobják, így önkiszolgálóvá alakították át az étkezőket, hogy mindenki annyit vehessen, amennyit meg is eszik. Számtalan kávézó, étterem és élelmiszerbolt igyekszik optimalizálni készleteit és a megmaradt felesleget inkább eladományozzák, mint kidobják. A nagyáruházak is felismerték már a problémát, Magyarországon például a Tesco indította el a csúnya élelmiszerek értékesítésére szolgáló „Perfectly Imperfect” projektet, mely során a hibás vagy szokatlan kinézetű zöldségeket és gyümölcsöket nem kidobják, hanem eladják. Azokat az almákat, répákat, burgonyákat, uborkákat és körtéket, amiket korábban nem vett volna át az áruház, így a szállítók vagy a termelők kidobtak volna, most alacsonyabb áron kínálják a fogyasztóknak.

Tristam Stuart pedig úgy segít, hogy megmutatja: kizárólag csúnya alapanyagokból is lehet ételt készíteni! A brit aktivista szinte csak olyan zöldségeket és gyümölcsöket használ, amiket a farmok és a kereskedők kidobásra ítéltek. Stuart sorra látogatja a termelőket és az ellátási lánc további tagjait, hogy felmérje, hol és mennyi ehető étel kerül a szemétbe. A látottak alapján elmondhatja, hogy a nagyáruházakban hihetetlen étel-szépségnormák vannak érvényben. Ráadásul sokszor a kereslet csökkenése vagy a rosszul kiszámított rendelési mennyiség korrigálása miatt küldik vissza a termékeket, szépséghibákra hivatkozva. Globálisan körülbelül a gyümölcsök és zöldségek 46%-a nem jut el a végső fogyasztókhoz.

Tristam Stuart. Fotó: tristamstuart.co.uk

Stuart családja disznókat és tyúkokat tartott, a tojást és a húst pedig eladták. Hamar rájöttek, hogy jobban megéri, ha a helyi boltoktól kapott deformált zöldségekkel etetik az állatokat, így fedezték fel, mennyi étel kerül kidobásra. Nem sokkal később könyvet írt a problémáról, hamarosan pedig olyan beszédeket mondott, amikre már a szupermarketeknek is reagálniuk kellett.

A probléma pedig egyre égetőbb: a kormányok már arra készülnek, hogyan fognak ellátni 9 milliárd embert 2050-ben, amihez az élelmiszertermelést 70-100 %-kal meg kell növelni! Mindeközben a mezőgazdaság jelenlegi állapotában is a bolygó fennmaradását fenyegeti. Az édesvízfelhasználás 70%-áért, a trópusi és szubtrópusi erdőirtások 80%-áért és az emberek által kibocsátott üvegházhatású gázok 30-35%-áért felel az élelmiszeripar. Ráadásul a fejlődő országoknak egyre nagyobb a hús- és tejtermékigénye, ami tovább rontja a helyzetet. Egyes szakértők szerint azonban nincs szükség arra, hogy még több területet alakítsunk át termőfölddé. Ha csökkentjük a pazarlást, megváltoztatjuk az étrendünket és növeljük az alulteljesítő hektárok hozamát, több mint 9 milliárd embert láthatunk el egészséges táplálékkal. Anélkül, hogy őserdőket kellene irtanunk, prériket felszántunk, és édesvízi élőhelyeket kiszárítanunk.

Az esőerdők irtása nélkül is képesek lennénk elegendő élelmiszert termelni. Fotó: Pexels.com

Három évvel ezelőtt Stuart egy hetet töltött azzal, hogy körbejárta a kenyai vidéket, vadászva az összetevőket egy hivatalos vacsorára Nairobiban. A fővárostól száz mérföldre találkozott egy mezőgazdasági termelővel, akit az európai előírások arra kényszerítettek, hogy heti 40 tonna zöldbabot, brokkolit, borsót és futóbabot hagyjon kárba veszni - 250 000 ember kiszolgálására elegendő ételt. Egy éven belül Stuart egy stábbal tért visszatért Kenyába, és felfedezték, hogy a gazdák betakarításuk közel felét még a szántóföldeken és a csomagolóházakban kiselejtezik, a zöldbab-gazdálkodók pedig még több terméket veszítenek azáltal, hogy minden egyes bab mindkét végét levágják. A szupermarketek rendszeresen lemondták a megrendeléseket az utolsó pillanatban, anélkül, hogy kártalanították volna a gazdákat. Miután nyilvánosságra hozták a kidobásra ítélt babok képeit, az Egyesült Királyság élelmiszerboltjai készek voltak beszélgetni. Végül megállapodtak abban, hogy a lemondott megrendelések költségeit magukra vállalják, és kibővítik csomagolásuk hosszát, hogy a zöldbaboknak csak az egyik végét kelljen levágni. Nemcsak kevesebb ételt és kevesebb erőforrást pazarolnak így el, de a gazdáknak is kevesebb hektárt kell borsóval teleültetni.

2015-ben az Egyedült Államok ígéretet tett, hogy 2030-ra az élelmiszerpazarlást felére csökkenti. Hogy hogyan, azt nem határozta meg, de az, hogy az országok és a vállalatok szabványosított mutatókkal dolgoznak a kidobott ételek mennyiségének felmérésén egy jó kiindulópont. Ha sikerül teljesíteni ezt a kitűzött célt, több mint egymilliárd ember táplálásához elegendő élelmiszert takaríthatna meg az ország.

 Forrás: nationalgeographic.com