
Így oldhatják meg az éhezést a csúnya zöldségek és gyümölcsök
A megtermelt ételek egyharmada a szemétben végzi, sokszor azért, mert egyszerűen nem szép. Ez a mennyiség elegendő lehetne arra, hogy 2 milliárd ember jóllakjon belőle. A National Geographic magazin, az étel jövője című rovatában a csúnya zöldségek és gyümölcsök szerepéről ír.
Számos kultúrában az élelmiszerpazarlás ellentmond a társadalmi normáknak. Hiszen világszerte 800 millió ember éhezik! Mégis annyi ételt dobunk ki - az ENSZ szerint évi 1,3 billió kilogrammot - amennyivel kétszer is jóllakathatnánk minden nélkülözőt. Mégis hová kerül ez a rengeteg étel? A fejlődő országokban jelentős része a betakarítás után veszik el, a megfelelő raktárhelyiségek, utak és tárolás hiánya miatt. Ehhez képest a fejlett országokban az ellátási láncon belül van a nagyobb probléma: a kiskereskedők túl sok készletet vesznek, vagy a végső fogyasztók elfelejtik, mi van a hűtőjükben, ameddig az meg nem romlik.
Az élelmiszerpazarlás nemcsak az éhezés, hanem a környezeti terhelés szempontjából is fontos téma. Olyan ételeket előállítani, amiket senki nem eszik meg, a víz, a műtrágya, a növényvédő szerek, a magvak és a termesztéshez szükséges földterület nem elhanyagolható mértékű pazarlását jelenti. A világszerte kidobott ételek előállítása során felhasznált vízmennyiség kiteszi a Volga éves vízhozamát. A kiskereskedők és a fogyasztók által az Egyesült Államokban évente kidobott 66,5 millió tonna élelmiszer termesztése pedig annyi kárt okoz a környezetben, mint a mexikói-öböl olajkatasztrófájának során elsüllyedt olajmennyiség 70-szerese. Ezek a számok így is döbbenetesek, és még nem számoltuk hozzájuk a farmok, halászhajók és vágóhidak veszteségeit. Ha az élelmiszerpazarlásra országként tekintenénk, a harmadik legnagyobb üvegházhatású gáz-termelője lenne, Kína és Amerika után.
Mindenkivel előfordul, hogy elfelejti felhasználni az ételeket, mielőtt megromlanának. Ez azonban összeadva nagy mennyiségű kidobott ételt jelent. Fotó: Pixabay.com
Az élelmiszerpazarlás tehát égető probléma. A teljes ellátási láncot érdemes górcső alá venni, ahogy ezt különböző szervezetek meg is teszik. Az amerikai iskolákban megfigyelték, hogy a gyerekek ebédük 40%-át kidobják, így önkiszolgálóvá alakították át az étkezőket, hogy mindenki annyit vehessen, amennyit meg is eszik. Számtalan kávézó, étterem és élelmiszerbolt igyekszik optimalizálni készleteit és a megmaradt felesleget inkább eladományozzák, mint kidobják. A nagyáruházak is felismerték már a problémát, Magyarországon például a Tesco indította el a csúnya élelmiszerek értékesítésére szolgáló „Perfectly Imperfect” projektet, mely során a hibás vagy szokatlan kinézetű zöldségeket és gyümölcsöket nem kidobják, hanem eladják. Azokat az almákat, répákat, burgonyákat, uborkákat és körtéket, amiket korábban nem vett volna át az áruház, így a szállítók vagy a termelők kidobtak volna, most alacsonyabb áron kínálják a fogyasztóknak.
Tristam Stuart pedig úgy segít, hogy megmutatja: kizárólag csúnya alapanyagokból is lehet ételt készíteni! A brit aktivista szinte csak olyan zöldségeket és gyümölcsöket használ, amiket a farmok és a kereskedők kidobásra ítéltek. Stuart sorra látogatja a termelőket és az ellátási lánc további tagjait, hogy felmérje, hol és mennyi ehető étel kerül a szemétbe. A látottak alapján elmondhatja, hogy a nagyáruházakban hihetetlen étel-szépségnormák vannak érvényben. Ráadásul sokszor a kereslet csökkenése vagy a rosszul kiszámított rendelési mennyiség korrigálása miatt küldik vissza a termékeket, szépséghibákra hivatkozva. Globálisan körülbelül a gyümölcsök és zöldségek 46%-a nem jut el a végső fogyasztókhoz.
Tristam Stuart. Fotó: tristamstuart.co.uk
Stuart családja disznókat és tyúkokat tartott, a tojást és a húst pedig eladták. Hamar rájöttek, hogy jobban megéri, ha a helyi boltoktól kapott deformált zöldségekkel etetik az állatokat, így fedezték fel, mennyi étel kerül kidobásra. Nem sokkal később könyvet írt a problémáról, hamarosan pedig olyan beszédeket mondott, amikre már a szupermarketeknek is reagálniuk kellett.
A probléma pedig egyre égetőbb: a kormányok már arra készülnek, hogyan fognak ellátni 9 milliárd embert 2050-ben, amihez az élelmiszertermelést 70-100 %-kal meg kell növelni! Mindeközben a mezőgazdaság jelenlegi állapotában is a bolygó fennmaradását fenyegeti. Az édesvízfelhasználás 70%-áért, a trópusi és szubtrópusi erdőirtások 80%-áért és az emberek által kibocsátott üvegházhatású gázok 30-35%-áért felel az élelmiszeripar. Ráadásul a fejlődő országoknak egyre nagyobb a hús- és tejtermékigénye, ami tovább rontja a helyzetet. Egyes szakértők szerint azonban nincs szükség arra, hogy még több területet alakítsunk át termőfölddé. Ha csökkentjük a pazarlást, megváltoztatjuk az étrendünket és növeljük az alulteljesítő hektárok hozamát, több mint 9 milliárd embert láthatunk el egészséges táplálékkal. Anélkül, hogy őserdőket kellene irtanunk, prériket felszántunk, és édesvízi élőhelyeket kiszárítanunk.
Az esőerdők irtása nélkül is képesek lennénk elegendő élelmiszert termelni. Fotó: Pexels.com
Három évvel ezelőtt Stuart egy hetet töltött azzal, hogy körbejárta a kenyai vidéket, vadászva az összetevőket egy hivatalos vacsorára Nairobiban. A fővárostól száz mérföldre találkozott egy mezőgazdasági termelővel, akit az európai előírások arra kényszerítettek, hogy heti 40 tonna zöldbabot, brokkolit, borsót és futóbabot hagyjon kárba veszni - 250 000 ember kiszolgálására elegendő ételt. Egy éven belül Stuart egy stábbal tért visszatért Kenyába, és felfedezték, hogy a gazdák betakarításuk közel felét még a szántóföldeken és a csomagolóházakban kiselejtezik, a zöldbab-gazdálkodók pedig még több terméket veszítenek azáltal, hogy minden egyes bab mindkét végét levágják. A szupermarketek rendszeresen lemondták a megrendeléseket az utolsó pillanatban, anélkül, hogy kártalanították volna a gazdákat. Miután nyilvánosságra hozták a kidobásra ítélt babok képeit, az Egyesült Királyság élelmiszerboltjai készek voltak beszélgetni. Végül megállapodtak abban, hogy a lemondott megrendelések költségeit magukra vállalják, és kibővítik csomagolásuk hosszát, hogy a zöldbaboknak csak az egyik végét kelljen levágni. Nemcsak kevesebb ételt és kevesebb erőforrást pazarolnak így el, de a gazdáknak is kevesebb hektárt kell borsóval teleültetni.
2015-ben az Egyedült Államok ígéretet tett, hogy 2030-ra az élelmiszerpazarlást felére csökkenti. Hogy hogyan, azt nem határozta meg, de az, hogy az országok és a vállalatok szabványosított mutatókkal dolgoznak a kidobott ételek mennyiségének felmérésén egy jó kiindulópont. Ha sikerül teljesíteni ezt a kitűzött célt, több mint egymilliárd ember táplálásához elegendő élelmiszert takaríthatna meg az ország.
Forrás: nationalgeographic.com

12 fenn- és megtartható újévi fogadalom cégeknek
Az Újév lehetőség a változásra, jó alkalom, hogy nyitott fülekre találjanak azok az elköteleződések, amik fontosak számunkra és a cég imázsépítése szempontjából. A zöld fogadalmak magasabb célt képviselnek, és az ennek eléréséért tett minden apró lépés összeköti az embereket. Ha pedig a munkaadó áll ki a fenntartható célkitűzések mellett, melyek nem légből kapott greenwasher mondatok, amik néhány nap alatt köddé válnak, hanem gondosan felépített SMART célok, az olyan pozitív légkört teremt, mind a belső, mind a külső érintettek számára, amit nem helyettesít semmilyen évindító akció.

Csomagolásmentes boltok, mindenütt!
A Zero Waste forradalom úttörői a csomagolásmentes boltok, amik egy fenntartható kiskereskedelmi lánccal teszik elérhetővé a magánemberek számára a tudatos vásárlást. Szerencsére egyre több helyen találhatsz ilyen üzletet, vidéken is, sőt, sokan már házhozszállítást is vállalnak!

Céges ajándék, ami #nemszemét
Ahogy egyre inkább beleástuk magunkat a fenntartható ajándékokba, azt vettük észre, hogy sokkal több gondoskodás elfér egy jutazsákban vagy egy ajándékkártyán, mint egy celofán csomagban. Egy zero waste ajándékhoz ugyanis elsősorban ötlet kell! Ha pedig ötletelsz, az azt jelenti, fontosak számodra a munkavállalóid – és persze a bolygó is – és nem a lehető legegyszerűbben igyekszel letudni a karácsonyi ajándékozást, hanem a lehető legjobban.