Karbonkalkuláció lépésről lépésre: így mérünk rendezvénylábnyomot!

A pontos karbonkalkuláció a fenntartható rendezvényszervezés egyik alapja. Amit nem tudsz mérni, azon nem tudsz javítani sem – ezt már akkor tudtuk, amikor négy évvel ezelőtt belevágtunk a fenntartható rendezvényszervezésbe. Amit viszont még nem tudtunk, az az, hogy mennyire nehéz mindent mérni. Mert ahhoz, hogy pontosan ki tudd számolni a rendezvényed lábnyomát, tényleg mindent mérni kell. Még azt is, amit te nem is tudsz.

Az évek során nagyon sok kalkulátort kipróbáltunk, azonban hamar rájöttünk, hogy nem (csak) az a lényeg, milyen programot használsz, hanem maga a folyamat, ahogy összegyűjtöd a szükséges adatokat. És természetesen mindehhez hozzátartozik, hogy az elsődleges cél a lábnyom csökkentése, nem elég tehát eltervezned, hogyan fogod mérni az egyes rendezvényterületek kibocsátását, azt előre minimalizálnod is kell. Ráadásul a legtöbb adat, amire ezekhez szükséged van, nem áll birtokodban, és a legfontosabb faktorokra nincs közvetlen ráhatásod.

Mégis, lehet mérni és csökkenteni is a lábnyomunkat. Mutatjuk, hogyan!

Először is, néhány kulcsfogalom

Közvetlen és közvetett kibocsátások

• Scope 1: Közvetlen kibocsátások, azaz a fosszilis anyagok tényleges elégetése 
  Ide tartoznak azok a kibocsátások, amelyek közvetlenül a rendezvény miatt jönnek létre, vagyis a, „tulajdonolt vagy üzemeltetett eszközeiből” származnak. Ilyen például egy aggregátor kibocsátása, ha azt csak azért használjuk, hogy egy LED fal működni tudjon, de jó példa erre a chaffingek melegen tartására felhasznált energia is. De egy téli rendezvény során például a teraszra kiállított hőgombák is ide tartoznak.
• Scope 2: Fosszilis anyagok elégetéséből származó közvetett kibocsátások
  Ebbe a kategóriába tartoznak azok a kibocsátások, amelyek más vállalatok által előállított energiától függnek, ilyen például (és általában kizárólag) a megvásárolt villamos energia, vagyis a rendezvénytér fűtése, hűtése és elektromos áram-fogyasztása. Ezek a kibocsátások közvetettek, mert valaki más közvetlenül égetett el fosszilis tüzelőanyagot az előállított villamos energiához, de a felhasználásához hozzájárul a cég.
• Scope 3: Egyéb közvetett kibocsátások
  Ide tartozik minden más, például a rendezvény résztvevőinek és a csapatnak az utazása, a vendégek szálláshelye, az esetleges gyártások, a hulladékkezelés és a catering során keletkező kibocsátás, stb. (Shrimali, G. (2022).

Cradle-to-cradle

A cradle-to-cradle (bölcsőtől bölcsőig) elv a körforgásosság alapja (McDonough, W., & Braungart, M. (2010), egy olyan koncepció, amelynek célja, hogy a termékek életciklusát zártkörű, végtelen körforgásként kezelje, szemben a hagyományos, lineáris „cradle-to-grave” (bölcsőtől a sírig) megközelítéssel. Lényege, hogy a termékek tervezése és gyártása során a lehető legkevesebb hulladék keletkezzen, és minden anyag újrafelhasználható vagy lebomló legyen. Kétféle anyagciklusról beszélhetünk a cradle-to-cradle elv szerint:

1. Biológiai ciklus: A felhasznált anyagok biológiailag lebomlanak, és visszakerülnek a természetbe, ahol újrahasznosulhatnak anélkül, hogy káros hatást gyakorolnának a környezetre.

Egy magpapír badge biológiai ciklusa: a rendezvény végén a badgeket elültetik a vendégek, vagy komposztáljuk. A papír lebomlik, a magokból virág lesz, a virágok szaporodnak és újra magpapír lehet belőlük, miközben újrahasznosított papír érkezik a körforgásba, egy másik (technikai) körforgásból.

2. Technikai ciklus: Az anyagok újra felhasználhatóak, új termékek gyártásához. Ezek az anyagok nem bomlanak le, de újrahasznosíthatók és visszakerülhetnek az ipari körforgásba.

Példa a technikai ciklusra: A nyomtatott kommunikációs anyagok egy kézműves workshop keretében újjászületnek, például badge készül belőlük, amit a következő rendezvényünkön újrafelhasználunk. Amikor már nem lehet tovább használni, szelektíven gyűjtjük és újrahasznosított papír lesz belőlük, amiből nyomtatott anyagok készülnek.

A cradle-to-cradle elv a termékek teljes életciklusára összpontosít, kezdve a tervezéstől, a gyártáson át, egészen a használatig és az újrafelhasználásig. A cél az, hogy a termék életútja egy zárt rendszer legyen, ahol nincs hulladék, és a felhasznált anyagok mindig új termékek alapjául szolgálnak vagy visszakerülnek a természetbe.

A karbonkalkuláció folyamata

1. Előzetes számítás

A tervezés során hozott döntések jelentősen befolyásolják a rendezvényed lábnyomát: azt szoktuk mondani, hogy egy fenntartható rendezvény a tervezőasztalnál dől el. Rengeteg kibocsátást el tudsz kerülni, ha odafigyelsz néhány dologra.

„Mivel a rendezvényeink nagy részén az utazás a legjelentősebb tényező, számunkra az egyik legfontosabb, hogy olyan helyszínt válasszunk, ami tömegközlekedéssel is megközelíthető, és ahol van lehetőség fenntartható megoldások megvalósítására.”

Íme, néhány dolog, amit már a rendezvény tervezése során fel tudunk mérni:

• Logisztikából fakadó kibocsátások: Ez tipikusan egy olyan terület, amire csak közvetett hatásunk van, amit viszont megtehetünk, azt megtesszük. Először is, olyan beszállítókkal dolgozunk együtt, akik számára szintén fontos a fenntarthatóság, illetve akik szívesen működnek együtt az adatgyűjtés során. A rendezvényszervezésnek ezen a pontján azt kell tőlük megtudnunk, hogy milyen típusú járművel szállítanak, és hány kilométert fognak ezekkel megtenni.
• Helyszíni adatok: A beszállítók mellett a helyszínnel is egyeztetünk, hogy milyen adatokra lesz szükségünk. Előre bekérjük, hogy milyen energiaellátással működik a hűtés-fűtés, és ha ez vegyes, milyen arányban nukleáris, fosszilis illetve megújuló. Emellett fontos a rendezvény előtt lekérni a mérőórák állásait, hogy mérni tudjuk a fogyasztást.
• Catering: Ha pontosan, a vendégösszetétel és az étkezési preferenciák felmérését követően tervezzük meg a menüsort, azzal minimalizálhatjuk az alapanyagok és az ételmaradék lábnyomát is. Ha pedig az alvállalkozó előre meghatározza, hogy pontosan milyen alapanyagokból dolgozik, és melyik ételből, mennyit készít, a mérhetőséget is nagyban megkönnyítjük.

A különböző kalkulátorok különböző módokon súlyozzák az egyes ételkategóriákat: sokszor egy kalap alá vesznek hasonló típusú ételeket. Például a marha és a bárányhús egy kategóriába esik, mert magasabb az előállításuk során keletkező kibocsátás, mint további húsok, például a halak vagy a csirkék esetében. Azonban ezek a kalkulátorok nem vesznek figyelembe egy nagyon fontos aspektust: az alapanyagok szállítását.

„Hiába szerepel alacsonyabb kategóriában a hal, ha a norvég lazac helyett a Szomor ökofarmról rendelünk marhát, a valóságban alacsonyabb lesz a menüsorunk lábnyoma, mint amit a kalkulátor mutatni fog.”

Ezért dolgozunk minden esetben a Felelős Gasztrohőssel, akik segítenek meghatározni az ételeink valós lábnyomát, a teljes beszállítói lánc figyelembe vételével.

• Ételmaradék: Akármennyire is pontosan tervezünk, ételmaradékunk lesz, és érdemes előre kitalálni, hogy mihez kezdünk majd vele. Ha nem terveztük meg előre az elszállítását (pl. nem készültünk dobozokkal), vagy ha túl kicsi a mennyiség, akkor a kommunikális hulladékba kerülve növeli a hulladék súlyát. Talán az a legjobb megoldás, ha – fenntartható csomagolásban – elviszik a vendégek, de sokszor erre nincs lehetőség vagy a helyszín HACCP szabályozása nem teszi lehetővé.

„Van, hogy az érintetlen maradékot eljuttatjuk a rászorulóknak, ezesetben viszont számolni kell a szállítás karbonlábnyomával is.”

Egy 3000 fős rendezvényünkön, a nagy létszám miatt nagyobb mennyiségű maradékkal kellett terveznünk. Így előre megbeszéltük az Élelmiszerbankkal a szállítást, ők pedig egyetlen autóval oldották meg a teljes folyamatot. Ebben az esetben tehát valóban ez volt a legjobb döntés, de ez rendezvényről rendezvényre változik.

• Gyártás: Ezt könnyű mérni, hiszen minden tervet előre kell leadni a gyártónak, ráadásul pontosan tudjuk az anyagokat és a mennyiségeket is. A kalkuláció során azt is megadjuk, hogy mi történik a legyártott elemekkel a rendezvény után (jó esetben visszakerülnek a körforgásba). Jó példa erre például a MaReSz rendezvényén legyártott nyakpántok esete: ha két egymást követő évben megrendezzük ugyanazt az eseményt, és

„…az első évben legyártatunk nyakpántokat, amiket a második évben is használni fogunk – ahogy az most is történt -, akkor a gyártás karbonlábnyoma a bázisévben megjelenik, de a következő évben már nem fog.”

• Vendégek és staff utazása: Fontos, hogy a vendégeket is bevonjuk a folyamatba: mi az előkommunikáció során szoktuk felhívni a figyelmet a környezetbarát közlekedési módszerekre, illetve a regisztrációval együtt bekérjük a méréshez szükséges adatokat is: milyen járművel, hány kilométerről érkeznek a vendégek, és mennyit fogyaszt az autójuk? A staff utazását pedig szintén bekért adatok alapján becsüljük meg – a sajátunkat pedig tudjuk követni! 🙂

2. Utólagos számítás

Hiába az alapos tervezés, van néhány dolog, amit csak utólag tudunk mérni, illetve a rendezvényeinket követően a becsléseket is pontosítjuk.

• Helyszín: A rendezvény végén újra leolvassuk az óraállásokat, feljegyezzük az áram-, a fűtésre/hűtésre felhasznált energia-, és a vízfogyasztást.
• Hulladékmenedzsment: A tányérmaradékok, a csomagolási hulladék és az esetleges egyszerhasználatos eszközök adják a végső hulladékot. Ha jól el lehet különíteni a hulladékokat típus szerint (szelektív hulladékgyűjtés), az sokat segít, hogy pontosan tudjunk számolni. Ha a szelektív hulladékokat nem gyűjtjük effektíven, akkor minden a kommunálisba kerül, ennek pedig nagyobb a lábnyoma, hiszen nincs utóélete. Ezért fontos a vendégek edukációja a témában, illetve az újraválogatás, amit a mi rendezvényeinken a Zöldövezet Társulás biztosít a szelektív szemetesekkel együtt.
• Vendégek és staff utazása: A helyszínen vagy utólagos kérdőívben újra felmérjük a vendégek utazásának adatait, hogy pontosítani tudjuk az előre megadott információinkat. Kategorizáljuk, és a járművek meghajtása szerint rögzítjük az összes megtett távot. Tömgeközlekedés esetén pedig tömegközlekedési eszköz szerint csoportosítunk.
• Szállás: Ha többnapos rendezvényről van szó, akkor a vendégéjszakák és a szobák száma alapján országos átlaggal számolunk fogyasztást, a megújuló energiaforrások figyelembevételével.

3. Kontrollszámítás

Annak érdekében, hogy átlássuk, milyen megoldások csökkentik hatékonyan a rendezvényeink karbonlábnyomát, illetve, hogy milyen területeken kell még dolgoznunk, minden esetben kiegészítjük a karbonkalkulációnkat egy kontrollszámítással is, melyben a fenntartható megoldásokat hagyományosra cseréljük. Így az ügyfelek és a vendégek felé is kommunikálni tudjuk, hogy milyen eredménnyel jártak a közös erőfeszítéseink.

4. Karbonmegváltás

A karbonkalkuláció során kapott adatok alapján szakértők segítségével kiszámoljuk, mekkora összeggel tudunk a kibocsátásnak megfelelő mértékben támogatni egy-egy élőhelyrekonstrukciós projektet. Szeretnénk azonban újra kiemelni, hogy a karbonmegváltás nem megoldás, mindössze a megoldásnak egy része. Alapvetően arra törekszünk, hogy minél alacsonyabb számot kapjunk a karbonszámítás során. Ezt pedig a fenntartható rendezvényszervezés 6R modelljét követve, illetve körforgásos gondolkodásmóddal érhetjük el. De erről majd egy következő cikkben mesélünk.

Forrásaink

1. Isla
2. Shrimali, G. (2022). Scope 3 emissions: measurement and management. The Journal of Impact and ESG Investing, 3(1), 31-54.
3. Wiedmann, T., Chen, G., Owen, A., Lenzen, M., Doust, M., Barrett, J., & Steele, K. (2021). Three‐scope carbon emission inventories of global cities. Journal of Industrial Ecology
4. McDonough, W., & Braungart, M. (2010). Cradle to cradle: Remaking the way we make things. North Point Press.
5. Peralta-Álvarez, M. E., Aguayo-González, F., Lama-Ruiz, J. R., & Ávila-Gutiérrez, M. J. (2015). MGE2: A framework for cradle-to-cradle design. Dyna, 82(191), 137-146.