A fenntarthatóság nem csak a nagyvállalatok kiváltsága: a KKV-k is sokat tehetnek környezetünk megóváséért. Az Altagra konferenciaszervező cég mindennapi gyakorlataival bizonyítja, hogy a fenntarthatóság nem csupán elvi kérdés, hanem valós lehetőség a rendezvényszervezésben is. Ihász Kata, a cég egyik ügyvezető igazgatója arról mesélt, hogyan lehet fenntarthatóbbá tenni a konferenciákat, milyen akadályokba ütköznek, és milyen kis lépések vezetnek hosszútávon jelentős eredményekhez. Az interjút a MaReSz égisze alatt, a HighVibes szakmai partnerségével készülő Fenntartható rendezvény-útmutató összeállításának keretében a Greendex csapata készítette.
Ihász Kata az Altagra konferenciaszervező cég ügyvezető igazgatója. A 2020-ban átvett vállalkozás fő profilja tudományos és orvosi konferenciák szervezése, valamint mezőgazdasági szakmai utak lebonyolítása. A fenntarthatóság nemcsak a csapat mindennapi életében, hanem a munkájukban is fontos szerepet kap, és minden lehetőséget megragadnak, hogy csökkentsék a rendezvényeik ökológiai lábnyomát.
Mióta foglalkoztok mélyebben a fenntarthatósággal?
A céget 2020-ban vettük át a koronavírus-járvány kellős közepén egy akkor nyugdíjba vonuló tulajdonostól. Mind a hárman (az ügyvezető igazgatók – a szerk.) magánemberként mindig is törekedtünk a fenntarthatóságra. Korábban főleg a szelektív hulladékgyűjtésben merült ki ez a tevékenység, amit akkoriban nem annyira hívtunk még fenntarthatóságnak. Azonban a kezdetektől mondhatom, hogy a magánéletben, a gyereknevelésben és a mindennapokban is fontosnak találtuk a témát. Így adta magát, hogy a cégen belül is igyekszünk valamilyen szinten szem előtt tartani.
Tudsz néhány példát mondani arra, hogy jelenleg milyen fenntarthatósági lépéseket tesz a cég?
A konferenciák esetében szokás, hogy a résztvevők kapnak egy-egy táskát, csomagot, apróbb ajándéktárgyakat. Ilyenkor igyekszünk mindig újrafelhasznált anyagból készült terméket keresni.
Tény, hogy a szakmai szervező partnerek, akik döntést hoznak abban, hogy mi legyen a termék, nem mindig értik, miért szeretnénk ilyet, ezért sokszor már elsődleges alternatívaként mutatjuk meg nekik a fenntarthatóbb opciót.
Ma is vannak még olyan szervezők, aki ragaszkodnak ahhoz, hogy a rendezvényük molinóját helyezzük el a helyszínül szolgáló szálloda vagy konferenciaközpont bejáratához. Ezeket a molinókat azonban nem szerettük volna a kukában viszontlátni, ezért egy csapatépítő keretein belül táskákat varrtunk belőlük.
Évről évre igyekszünk ilyen megmozdulásokat szervezni. Szintén egy évente megrendezett konferencián megbeszéltük a szervezőkkel, hogy nem adunk palackozott termékeket, hanem limonádét, szűrt vizet és szörpöt kérünk. Ráadásul a rendezvény vidéken volt, ahol pont volt egy klassz szörpös vállalkozás, így emellett döntöttünk. A résztvevők között volt, aki nehezményezte, hogy nincs kóla…
Éppen ezért úgy gondolom, apró, óvatos léptekben
tudunk haladni az ilyen kezdeményezésekkel.
Mi a hajtóereje a törekvéseiteknek?
A fő motiváció a családunkban rejlik. Többen szülők vagyunk, és mindannyian szeretnénk, hogy a gyerekeinknek is meglegyenek azok a lehetőségeik, mint nekünk. Úgy gondolom, céges szinten korlátozottak az alternatíváink abban, hogy a világ fenntartható maradjon, hiszen például nem tudunk a nagy cégekkel konkurálni. Ezért a magunk szintjén próbáljuk megtenni ezeket a lépéseket, a fenntarthatóság ugyanis mindenkinek más miatt fontos.
Mennyire elvárás ügyféloldalról, hogy fenntarthatóak legyenek a rendezvények?
Van, aki nyitott, van, aki kevésbé. Sokszor inkább mi vagyunk azok, akik felhozzák ezt a témát, és mi javaslunk fenntarthatóbb megoldást, ezt pedig általában elfogadják. Összességében kevés az, aki azt mondja: jó, legyen konferenciatáska, de figyeljetek rá, hogy fenntartható anyagból készüljön.
Ügyféloldalról ritka, hogy a fenntarthatósági
kérdés felmerüljön, ez a mi hozzáállásunkon múlik.
Hogyan látod, mi hiányzik ahhoz, hogy az iparág fenntarthatóbban működjön?
Az edukáció rendkívül fontos hiszen, mint minden nagyobb változásnak, ennek is sokkal több idő kell. Például öt évvel ezelőtt a fenntarthatóság nem volt téma, ma azonban egyre többen foglalkoznak vele, sőt, jogszabály is kötelezi a cégeket. Ez kihívást jelent iparágtól függetlenül. Tíz évvel ezelőtt, amikor beutaztatásban dolgoztam, egy amerikai cég megemlítette a „karbonlábnyom” szót egy prezentációban. Akkor nekem még fogalmam sem volt róla, miről van szó, ma pedig már teljesen természetes, hogy tudjuk mit jelent. Már én is sokkal többet tudok ebben a témában, több dolognak utánajártam, és egyre több tudást mondhatok a magaménak, mint akkor.
Ti hogyan igyekeztek elérni a fenntarthatósági céljaitokat?
Olvasunk a témában, mindenkiben megvan az inspiráció, a belső folyamatokban is tetten érhető a fenntarthatóság. A kevesebb papírhasználattól a konyhában üzemelő szódagépen át a szelektív hulladékgyűjtésig mindent igyekszünk általánossá tenni. Edukáljuk a kollégákat, és ha tehetjük, az ügyfeleket is.
Az interjú-sorozat további cikkei:
Rendezvényhelyszín: „Voltaképp egymást húzzuk a zöld törekvésekben” – Szerepi Szabolcs
