Trendek, problémák és lehetséges eszközök az élelmiszeriparban: A WWF előrejelzései 2021-re

A World Wildlife Fund minden évben meghatározza és közzéteszi azoknak a globális kérdéseknek, trendeknek és eszközöknek a listáját, melyek leginkább befolyásolják a következő év gazdaságát, az élelmiszeriparra koncentrálva. Nemrég jelent meg a 2021-re vonatkozó összefoglaló. Ez persze csak előrejelzés, a valóságban sok minden változhat: a lista célja a tudatosság megteremtése, valamint gondolkodásunk és cselekedeteink megváltoztatása a környezettudatosabb jövőért.

Idén bonyolította a helyzetet a COVID-19, aminek hatását biztosan érezni fogjuk még egy darabig (a 2017-es listában már megjósolták a zoonózis – állatról emberre terjedő - megbetegedések fokozott valószínűségét). A világjárvány feje tetejére állította az életünket, megzavarta az élelmiszer-ellátási rendszereket és sok minden mást, hosszú távú hatását pedig még nem láthatjuk. A szervezet igyekezett a világjárványon túlra tekinteni, a globális élelmiszer-rendszerünk tartós változásaira és hatásaira összpontosítva, illetve a pandémia és az éghajlatváltozásra adott válaszaink közötti kapcsolatot is vizsgálták.

Északi-sark: az újabb frontvonal

Fotó: Vince Gx / Unsplash

Míg a világ figyelmét az amazóniai erdőirtás kötötte le, az Északi-sark túlságosan kevés figyelmet kapott a tavalyi évben. Pedig van néhány dolog, ami aggodalomra ad okot. Például az, hogy körülbelül 42 000 erőforrás-kitermelésre irányuló és infrastrukturális projekt áll a fejlesztés különböző szakaszaiban, melyek során többek között búzát, kukoricát és szóját ültetnek az orosz területekre. Aztán az is, hogy a felolvadt rénszarvas tetemekből származó „zombi” baktériumok lépfene járványt okoztak Szibériában. Az egyre inkább északon halászó vállalatok nem tartják be a szabályozásokat, a tengeri fajok pedig vándorolni kezdtek az Atlanti-óceán és a Csendes-óceán között. Üdv a klímaváltozás korában!

Étkezések otthon

Fotó: Conscious Design / Unsplash

A világjárvány alatt megnőtt az alapanyagfogyasztás, hiszen sokkal többet főzünk és étkezünk otthon, mint korábban. Valószínűleg ez soha nem fog visszatérni a régi kerékvágásba. Növekszik az élelmiszerekkel és az élelmiszer-szállítással kapcsolatos e-kereskedelem, miközben a személyes kapcsolat mind az élelmiszer-kiskereskedelemben, mind az éttermekben kevesebb lesz, mint korábban volt. A távmunka és a nagy sebességű internetkapcsolat tovább növeli ezeket a tendenciákat.

Egységes mutatók

Fotó: Raphael Rychetsky / Unsplash

Még mindig viták folynak arról, hogy mit és hogyan kell mérni az élelmiszeripar változásainak feltérképezéséhez. Közös mutatók nélkül nem tudjuk optimalizálni a folyamatokat. Vannak olyan szervezetek, akik az üvegházhatású gázok kibocsátását mérik, mások a regeneratív mezőgazdaságon dolgoznak, megint mások az éghajlat változásait figyelik, és vannak, akik az élőhelyek átalakítására esküsznek. Ha nem tudunk mindent megmérni, akkor mégis mit mérjünk meg? Mik lesznek azok az egységes mutatók, amik alapján elindulhatunk a fenntartható élelmiszeripar felé?

Méltányos üzleti élet

Fotó: Zeyn Afuang / Unsplash

A jelenlegi üzleti modellek nem foglalkoznak a társadalmi és gazdasági méltányossággal és az igazságtalanságokkal sem, és nem nyújtanak reményt a társadalmi periférián élőknek. A kapitalizmus, valamint a társadalmi és gazdasági igazságosság összeegyeztetése elengedhetetlen, és ez magában foglalja az üzleti modellek, a pénzügyi struktúrák és a támogatások újragondolását. Foglalkoznunk kell az élelmiszerek társadalmi hatásaival, a termeléstől a fogyasztásig, és a jelenlegi megoldásokat egy rugalmasabb rendszerbe kell átültetnünk. Ha nem kezdünk társadalmi és gazdasági kérdésekkel egyaránt foglalkozni az üzleti modelleken belül, akkor nem fogjuk tudni kezelni a környezeti hatásokat.

Halászat és éghajlatváltozás

Fotó: Chuttersnap / Unsplash

Egyre több bizonyíték áll rendelkezésre, mi szerint a halászat, ahogy követi az óceánok felmelegedése okozta változásokat, meghaladja a hagyományos gazdálkodási joghatóság körét. Ez már akkor is elég nagy probléma lenne, ha korábban jól működött volna a halászat szabályozása. De nem működött jól. A globális halászat 15-30 százaléka illegális, szabályozatlan vagy nem bejelentett (IUU - illegal, unreported, unregulated), a túlhalászat pedig kritikus méreteket öltött. Sok országnak egyszerűen nincs erőforrása kellő mértékben befektetni a szabályozott halgazdálkodásba.

Forrás: triplepundit.com